Nem tudom ki hogy van vele, de megint csak ámulok, hogy ismét eltelt egy hónap. Megígértem magamnak, hogy gyakrabban fogok írni, de feleszmélni sincs idő néha, vagy memória nuku. :) Annyi minden történt a felére már alig emlékszem lassan.

Nemrég még egy édes kis szőrmók feküdt az ölemben, én meg azon morfondíroztam, hogyan is válhatok meg tőle... az élet igazságtalan. Na, de kezdjük az elején. Mint korábban említettem, befogadtunk egy kutyust, akit nagyon megszerettünk. Nagy szájhúzás kíséretében feltettem róla egy hirdetést az egyik gazdikereső oldalra. Már a telefonhívásnál elfacsarodott a szívem. Pedig az eszem tudta, hogy így a legjobb. A kis buta nem szeret és nem bír egyedül meglenni, mi meg nem tudtunk 0-24 vele lenni, képtelenség. Mégis olyan rossz érzés... nincs már itt, nem kell ébredés után sétálni vele, nem játszunk nagyot este a parkban és hasonlók. Annyira hálás volt minden szeretetért és duplán adta vissza. Az vigasztal, hogy nagyon jó helyre került. Egyszer még láttuk, mielőtt végleg levitték vidékre a leendő gazdihoz. Szóval most már vidáman rohangálhat a kertben, beszaladhat a lakásba, ha úgy tartja kedve. Csak ne hiányozna annyira.
Emlékszem mikor tollasozni, teljesen megőrült a labdáért. Futkározott ide-oda, ugatott a labda után, nagyon aranyos volt. Mikor itt volt a nővérem egy fél délutánt és lekísértük a kocsijához percekig nézett és nyüszögött utána. Annyira ragaszkodó, aki kicsit is törődik vele, máris a szívébe zárja. Bárcsak megértethettem volna vele, hogy néha egyedül is kell lennie. Ha ilyenkor szépen tudna viselkedni, akkor velünk maradhatott volna... ha az a volna ott nem volna...

Nem is szomorítom magam tovább nézzük egy vidámabb élménybeszámolót. Nem tudom ki mennyire jártas ezeken a kuponvásárlós oldalakon, én belevágtam. A Rukkel-tóra lehetett féláron egész napos csúszdás jegyet venni. Pár hete, mikor végre normálisabb idő volt és nem esett az eső, elmentünk. Igazából nem tudtuk mire számítsunk, de kellemeset csalódtunk. Nem voltak túl sokan, így szerencsére nem kellett órákig sorba állni sehol. Ha jól rémlik 9 db csúszda van, persze, hogy kipróbáltuk mindet. A víz is kellemes volt, leszámítva, hogy gyorsan mélyülő, köves és kagylós tóról beszélünk. A strand rendezett, a büfében vásárolt gyros finom volt. Az idei szezont szerintem semelyik strandon sem sírják vissza, ez a sok eső nem igazán kedvez a nyaralásnak.

Holnap indulunk Olaszországba egy hétre és nagyon bízom a jó időben. Természetesen végignyálaztam az összes előrejelzést Európára, úgy tűnik nem lehetetlen a dolog, de nem akarom elkiabálni, kop-kop-kop. Úticélunk Bibione, egy klassz kis apartmant foglaltunk le 8-an. Tervezünk majd egy kis kiruccanást Velencébe és Triesztbe. Két kocsival megyünk, úgyhogy kényelmesen elférünk majd. Alig várom, hogy szombat hajnalban autóba pattanjunk és induljunk. Először én vezetek majd, aztán cserélünk a párommal, én úgyis bambulázni akarok ki az ablakon, hiszen még nem jártam arra. Nem mintha az autópálya sok élményt rejtegetne, de tavaly is sok szép képet csináltam útközben. Szlovénia felé megyünk, hátha kisebb lesz picit a forgalom. Elméletünk szerint az osztrákok felé többen járnak, mivel nagyobb a vonzáskörzete. Úgyhogy nagyon remélem, hogy nem lesz 12 óra egy 7 órás útból.

Már félig össze is pakoltam, számolom a perceket még indulásig, majd jövök az élménybeszámolóval. Jó nyarat mindenkinek! (még arra, ami maradt) :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.