Barátok, de honnan?

2011.05.03. 01:05

A mai nap is a lánybúcsú körül forgott, 12 emailt kaptam és 7-et küldtem, szóval alakul a dolog. Nem akarom, hogy minden nap erről szóljon itt a blogon, ezért most nem írok többet. :)

Elmerengtem néhány dolgon, ami igenis aktuális az életemben. Ez nem más mint a barátszerzés kérdése. Lévén, hogy egyetlen embert tudhatok a barátnőmnek. Van sok ismerősöm, és akad néhány közelebbi, akikre számíthatok szerintem. Velem egy városban élő, az igazán szükséges helyzetben ott termő, éjjel felhívós, fagyival vigasztalós azonban nincs.
A gimnáziumból, egyéb suliból nem maradtak meg mélyebb kapcsolataim, ezt sajnálom valahol, de ilyenek voltak az emberek. Széthúzás és klikkesedés jellemezte a bandát. Ez kilőve. Jártam jelbeszéd tanfolyamra (erre egyszer bővebben kitérek, mert érdekes téma), onnan sem maradtak emberek.
A volt munkahelyemen a kollégák többsége nyugdíj közeli vagy erős negyvenesekből állt. Szóval velük se megyek el bulizni. :)
Nem járok rendszeresen sportolni sehová, onnan se lesznek barátaim...

Itt jön a nagy kérdés, akkor mégis honnan a fészkes fenéből szerezzen az ember barátokat??
Nem mehetek oda a boltban/moziban/buszon/akárhol egy szimpatikusnak tűnő csajhoz, hogy "Szia! Szimpatikusnak tűnsz, esetleg ismerkedjünk meg, talán barátok lehetnénk, ha te is akarod." Na, ez ultragáz lenne, rettenetesen szánalmas és vérciki.
A netes ismerkedés pedig nagyon rizikós. Főleg azért, mert ott általában nem azonos neműek ismerkednek. Csaj még nem jelölt be facebookon, max ha like-ot akart gyűjteni egy versenyhez. Pasik néha bejelölnek, de nekem ugye, nem rájuk van szükségem. Belegondolva, mindig is fiú barátaim voltak. A gimi alatt volt egy srác, akivel nagyon jól megvoltunk, sokan összeboronáltak minket, mert ölelkezve mentünk, megpusziltuk egymást, minden nap együtt lógtunk szinte. Persze jött a fiú-lány barátság kérdése, egy időben én akartam többet, aztán ő, de sosem alakult úgy. Miután túlléptünk ezen a kérdésen, szinte észrevétlenül, megmaradt a töretlen barátság. Aztán elkerültem más városba tanulni, lett egy komoly párkapcsolatom és egyre kevesebbet tudtunk találkozni, elmaradoztak a beszélgetések msn-en is, később lemondta a megbeszélt találkákat (haragudtam is rá emiatt), végül maradt a jó nagy semmi. Ma már nem is beszélünk, és ez nagyon rossz.

Ott állok, ahol a part szakad. Biztos, hogy én is hibás vagyok a dologban, most próbálkozom, de nincs hol... Várnám az ötleteket akár, hogy mégis mi a csudát lehet ilyenkor tenni? Hogyan szerezzen barátokat az ember? Persze a párom társaságában vannak lányok, de nem vagyunk egy hullámhosszon, vagy nem itt lakik, vagy a másik nem igazán nyit felém. Ez egy nagyon nehéz helyzet. Talán ez az egyik fő problémám jelenleg. Nincs senki, akit elhívhatnék egyet sétálni és kibeszélgethetném magam. Remélem egyszer saját csemetémben gyönyörködve a játszótéren üldögélve találkozom majd egy hasonló anyukával, aki talán a barátnőm lesz, de ez még a jövő zenéje, hisz nem mostanában leszek édesanya (pedig nagyon várom). Hát itt tartok, nem látom a fényt az alagút végén, csak bízom és reménykedem... és várok valakire...

A bejegyzés trackback címe:

https://shadowglow.blog.hu/api/trackback/id/tr62873371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása